Ugrás a tartalomhoz

Gyógynövény/Gyógyhatása/C/Csikorgófű

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 1684 bájt

Növények gyógyhatása

Csikorgófű

LatinGyógynövényGyógynövények listájaGyógynövények hatóanyagaiGyógynövények gyűjtéseGyógynövény‐gyógyszer interakciókGyógynövények Interakciós hatásaiGyógynövények felhasználásaGyógynövények adagolásaNövények gyógyhatásaGyógygombákTerápiákBetegségekGyógyteákIllóolajokZsíros olajokMihez-mitTanácsok


Csikorgófű
(Gratiola officinalis, Syn: )
Más neve(i): csikorka, kegyelemfű, istenharagja, istenkegyelme
Gyógyhatása(i): Szívserkentő, epe-, has- és vizelethajtó, forrázatát vese-, hólyag-, reumás és ízületi bántalmak ellen használták valamikor, ma már inkább csak az állatgyógyászatban alkalmazzák.

E kettős érzelmet valószínűleg a feltalálási helyek és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, valószínűleg mert termőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották. Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés mögött pedig a kitapasztalt gyógyhatás lehet.


Ellenjavallat: Erősen mérgező hatású is lehet, ezért házi szerként, teakészítésre nem alkalmas. Használata kizárólag orvosi rendelvényre, és az orvos felügyelete mellett javasolt, alkoholos kivonata szívizgató, epeműködést serkentő és hashajtó hatású, ma már csak a homeopátiában és az állatgyógyászatban alkalmazzák.


Lásd még: A növényről Mit-mihez Tanácsok, tippek

Magyar Wikipédia: Csikorgófű


A Wikimédia Commons tartalmaz Csikorgófű témájú médiaállományokat.